Vége. Ma levizsgáztam az utolsó tárgyamból is. Interactiv Aristic Design nevű tárgy maradt utójára. Ez az a tárgy amire sok-sok napnyi munka után le tudtam adni a projektemet. A projekt egy honlap elkészítése volt egy After Effectben elkészített animációval és max. 20 oldalas dokumentációval. Egy nap késéssel, de azért még időben leadtam.

A vizsga maga elég gyorsan zajlott. Kb. 5 perc alatt bemutattam a munkát amit készítettem, majd  a bent ülő két tanár különböző szakmai kérdéseket tett fel kb. 10 percen keresztül.

Szerintem egészen jól álltam a sarat :-)

Majd kiküldtek. Tanácskoztak. Behívtak és elmondták, hogy a kiérdemelt osztályzatom 4-es. A munkám és az animáció jó lett. A dokumentáció már kevésbé lett ilyen jó, ami végül meghatározta a végső osztályzatom.

 A lényeg, hogy ez a tárgyam is meg van, ami 30 kredit pontot jelent a számomra. :-)))

 Ma este ünnepelünk, mert befejeztük a vizsgaidőszakot. Remélem a lányok jó sok bort fognak hozni a boltból :-)

Túl vagyok az első vizsgámon, ami egy szóbeli vizsga volt dán nyelvből.

  A vizsga három részből állt:

• Az első részben be kellett mutatkoznunk dánul: mi a nevünk, honnan jöttünk, hogy tetszik Dánia, mikor születtünk, hány évesek vagyunk stb.
• A második részben  előadtuk a szituációs produkciónkat, ugyanis már pár héttel korábban csoportokba szerveződve elkezdtünk ezen dolgozni. Egy török gyerekkel és egy finn lánnyal voltam egy csoportba. Nagyon fantáziadúsan azt adtuk elő, hogy cserediákok vagyunk és egy buliban találkozva beszélgetünk.
• A harmadik részben a két vizsgáztató tanár kérdéseire kellett válaszolnunk. Olyan kérdéseket kaptam mint: Ha Budapesten járok(mármint a tanár) milyen látványosságokat érdemes megnéznem? Dániai tartózkodásom inkább pozitív vagy negatív volt? Miért? Mik voltak pozitívak mik voltak negatívak? stb.

Végül is 4-est kaptam. A cserediákok közül a legmagasabb osztályzat 7-es volt, ami eggyel nagyobb, mint a négyes (tudom…ez így furán hangzik, de a dánoknál a 7 tényleg csak eggyel nagyobb a 4-nél:-). Lényeg, hogy túl vagyok rajta.
Következő vizsgám Aspects of Globalisation tárgyból lesz csütörtökön, aztán pénteken karácsonyi vacsora és buli az egyetemen!!! :-)

Ma kaptam meg az első osztályzatomat, amióta kint vagyok Dániában. English for Business-ből,meghozzá egy 2+-t. Egy angol szakcikk gyűjteményről kellett írni egy összefoglalót, és ezt értékelte a tanár. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a csoport átlaga nem emelkedett ezen osztályzat fölé, de van ilyen...

A dán osztályozási rendszer más mint a magyarországi és a következőképpen néz ki:

A legroszabb a -03(igen. mínusz három!). Ezután jön 00 (dupla nulla!! :-) ), majd 2,4,7,10 és 12. Ha megkapod a kettest átmentél. Kérdeztem a tanárt, hogy mi értelme van ennek a skálának amikor sokkal érthetőbb és egyszerűbb lenne, ha pl. egytől hétig osztályoznának, de a tanár nem tudott magyarázatot adni...itt így van. Mindig is mondtam, hogy furák ezek a dánok.

Idén vezették be ezt a rendszert. Korábban egy hasonló rendszer volt azzal a különbséggel, hogy lehetett 13-t is kapni. Ez egy olyan osztályzat amit a tanárok szinte soha nem adnak, és ahhoz, hogy valaki megkapja hatalmas nagy hőstettet kell véghezvinnie. Az angol tanárom egész karrierje során kb. 3-4-szer adott ilyen osztályzatot.

Persze vicces, hogy több mint egy hetem volt rá, hogy megírjam, internetes szótárak és egyéb cikkek segítségével és így kaptam kettes. Kíváncsi leszek mi lesz vizsgán.

Pénteken volt megtartva a Dinner Party. Ez egy fogadás, ahol minden nemzet megfőzi a saját jellegzetes kajáját, és ezt bemutatja a többieknek.

Az egészet az egyetem finanszírozta, így nekünk nem került semmibe. Össze kellett írni, hogy milyen alapanyagokra van szükségünk, aztán ők megvették nekünk.

A képen az látható,ahogyan az egyetem konyhájában készülnek a finomságok.







Az asztal terítve van. 10 nemzet kb. 20 kajája lett bemutatva. Az egyik finomabb volt, mint a másik.










 Minden országnak külön-külön is mondania kellett pár szót arról, hogy ők mit készítettek. A képen éppen magyarázom, hogy mi a gulyás és a túróscsusza.










A koreai lányok mögött lehet látni a magyar standot.Laptopon folyamatosan ment egy kis bemutató Budapestről.












Egy kis általam készített plakát Magyarországról Túró Rudival, Unicummal, kakaós csigával, Hősök terével és még sok minden mással.



 










A fogadás felülről.

A HIBAT oldalán (www.hibat.dk), az ETCS Guide menüpont alatt vannak felsorolva azok az órák, amelyeket a cserediákok felvehetnek. Nagy a választék és nagyon jók az órák, így elég nehéz kiválasztani, hogy végül melyik tárgyakat  is vegye fel az ember.

Az első napon kaptunk egy részletes órarendet, hogy ki tudjuk válogatni a tantárgyainkat úgy, hogy közöttük ne legyen ütközés.

Összeszedtem azokat az órákat, amik érdekeltek, és az első héten végiglátogattam őket. Ezután állítottam csak össze a végleges órarendemet, ami a következő:


Az órákról külön-külön röviden, mert később úgy is fogok részletesebben írni róluk (a címre kattintva megjelenik az angol nyelvű részletes leírása a tantárgynak):

• International Communication (Nemzetközi Kommunikáció) - 8 kredit

       Rengeteget használjuk a könyvet. Az órákra előre készülni kell, ami azt jelenti, hogy a könyvből a következő fejezetet át kell olvasni, meg kell érteni. A könyvben levő témákat beszéljük át az órán.

• International Economics (Nemzetközi Közgazdaságtan) - 5 kredit

       Ezt a tárgyat nem igazán volt kedvem felvenni, de mivel otthon van egy ugyanilyen nevezetű tárgyam, ezért kénytelen voltam. A tanár idősebb, de úgyanúgy a keresztnevén szólítjuk, ahogy az összes többi tanárt. Mivel a közgazdaságtan eléggé távol áll tőlem, ezért az óra eléggé nehézkes nekem, nem mindig értek meg mindet...
       Egy International Economics nevű könyvet és a tanár által összeszedett cikkgyűjteményt és jegyzetet használunk.

• International Organizations (Nemzetközi szervezetek) - 7 kredit

       Nagyon érdekes óra. Nemzetközi szervezetek működéséről, magáról a szervezetekről, motivációról és még sok mindenről szól. A tanár olyan, mint egy tibeti szerzetes. Kopasz, folyamatosan mosolyog és poénkodik, de ennek ellenére gyorsan haladunk az anyaggal. Ez sem előadás, hanem inkább beszélgetéses-vitatkozós óra. Rengetegszer kell a saját véleményünket elmondani. Szeretem ezt az órát.
      A  Managing Organizations című könyvet használjuk.

• Danish for forign students (Dán nyelv külföldi diákok részére) - 5 kredit

       Egy idősebb férfi és egy fiatalabb lány tartja. Mivel korábban résztvettem egy intenzív dán kurzuson, ezért nekem könyebb, mint a többieknek. Könyvet ők adtak, amit félév végén vissza kell majd adnunk. Jó, mert teljesen másképp tanítják a dán nyelvet, mint  a korábbi helyen, így érdemes bejárnom. Az óra általában két részből áll: Az első részben a számítógépteremben vagyunk és ott tanuljuk az új szavakat, gyakoroljuk a kiejtést. A második részben a teremben vagyunk. Itt inkább kommunikációs helyzeteket veszünk, videókat nézünk.

• Aspects of Globalization ( Globalizáció különböző nézőpontokból) - 5 kredit

       Ugyanaz a nő adja elő, mint az International Communication-t. Kb. ugyanolyan stílusban is, tehát sok vitával, beszélgetéssel, véleménnyel. Jó sokat kell készülni egy-egy órára. Sok oldalnyi angol szakszöveget kell átolvasni és megérteni.

• Spanish Culture and Language (Sanyol nyelv és kultúra) - 5 kredit

       Az egyik kedvencem...nagyon megszerettem a spanyol nyelvet. A tanárnő olyan, mintha most lépett volna ki egy mexikói szappanoperából. Sajnos elég sokan vagyunk (kb 25-en), de ennek ellenére jók az órák. Hanganyagot hallgatunk, spanyol, latin-amerikai zenéket nézünk youtube-on.
A félév során csoportmunkaként el kell készítenünk egy kis előadást, melyben bemutatunk egy olyan országot, ahol spanyolul beszélnek, természetesen spanyolul. A csoportom Kubát mutatja majd be. :-)
   

• Interactiv Artistic Design + Projekt ( Számítógéps grafikai tervezés) - 30 kredit

          Azért vettem fel ezt a tárgyat mert elég sokat dolgozom ezen a területen. Egyenlőre weboldal szerksztést (HTML, XHTML, CSS) tanulunk, de később grafikát és videót is tanulunk szerkeszteni.

• English for business ( Üzleti angol) - 5 kredit

       Nah, ez valami dúrva cucc. Talán ez az az óra, amire a legtöbbet kell készülni. Business Vocabulary in Use című könyvet, valamit a tanár által összeállított cikkgyűjteményt használjuk. A cikkek angol nyelvű gazdasági magazinokból vannak.
Előre ki van jelölve, hogy melyik héten melyik cikkekből kell készülni. A cikkek nehéz, angol szövegek. Szenvedünk is velük rendesen.
Az óra általában úgy zajlik, hogy először csoportokban dolgozunk egy témán, majd közösen is átbeszéljük a tanárral együtt. Pl. Legutóbb a természetes kajákról és a Fairtrade-ről volt szó. Persze ezen az órán nem a gazdasági hátteret, meg a folyamatokat tanuljuk, hanem az angol szókincsünket fejlesszük azáltal, hogy sokat használjuk az új szavakat. Annak ellenére, hogy nehéz, nagyon hasznos és alaposan fejleszti az angol tudásod.


Ez összesen 70 kreditnyi tantárgy. Otthon kb. 20-25 kreditnyi tárgyat szoktam elvégezni egy félév alatt, csak az összehasonlítás végett.

Sokan választották azt, hogy nagyon kevés tárgyat vettek fel. Ők azok,akik nagyon unatkoznak itt, mert nem tudnak mit kezdeni a sok szabadidejükkel.

Persze nekem néha elegem van, hogy nincs olyan sok szabadidőm, és hogy kedden reggel 8-tól este 8-ig bent vagyok a suliban, de ez még mindig jobb, mint egész nap a kollégiumi szobámban üldögélni és unatkozni.

Mint észrevettétek, elég rég került már fel új bejegyzés a blogra. Ennek az az egyszerű oka, hogy az egyetem megkezdésével elég kevés szabadidőm lett.

Sok cikk félig készen van, de egyszerűen nincs időm, hogy végleges formába hozzam őket.

Úgy döntöttem, hogy a kevés szabadidőmben inkább aktuálisabb dolgokról írok, és a lemaradt három hetet majd utólag publikálom.

További jó olvasást Mindenkinek!

Stílusosan egy partival zártuk az elmúlt három és fél hetet, de előtte öten elkészítettük az utolsó vacsoránkat.
Természetesen tésztát készítettünk, méghozzá füstölt lazacos tésztát, tejszínes mártással, utána desszertnek "sweet salami", azaz kakaós-kekszes rolád volt.

Érdekes volt, hogy Erikának (Olaszország) nekem kellett megmutatnom, hogy hogyan sűrítse be az öntetet.
Ez kb. legalább annyira sokkolta, mint amikor azt tanácsoltuk, mi magyarok az olaszoknak, hogy tegyenek egy kis olajat a tésztára mert úgy nem fog összeregadni. Az olaszok ugyanis a nagyon magas minőségű tésztákhoz vannak szokva, amik alapból nem ragadnak össze. Mi magyarok tanítjuk az olaszokat tésztét főzni. :-))




A kaja végülis sikeresen elkészült. Az íze meglehetősen távol áll az általam megszokottól. Ahogyan a füstös íz keveredik a hal tengeri ízével...nem igazán jött be nekem...de valószínűleg egyszerűen nem vagyok hozzá szokva az ilyen kajákhoz.





Az utolsó vacsora. :-)

Bal hátulról: Daniel(Németország), Katalin(Magyarország), Én :-).
Jobb hátulról: Erika(Olaszország) és Martin(Csehország)






A záró party az egyetem épületében lett megtartva. Nem mondhatnám, hogy olyan hangos zenés, őrülten táncolós összejövetel volt, inkább csak beszélgettünk, kb. hajnal kettőig, amikor is elmentem és lefeküdtem aludni, mert másnap még össze kellett pakolnom, ki kellett takarítanom, stb...








Egy kisebb csoportkép a végére.

Ma vacsora közben, nagy nevetések közepette összeszedtük, hogy milyennek is kell lenned, ha igazi dánná szeretnél válni. Íme a lista a teljesség igénye nélkül:

• A korodtól függetlenül jól beszélsz angolul.

• Este 6 után nem csodálkozol, hogy üresek az utcák, mert mindenki otthon vacsorázik a családdal.

• Soha nem nem mész át az úttesten, ha piros van....még hajnal kettőkor sem, amikor 10 km-es körzetben egy jármű sincsen.

• Szereted a ropogósra sült szalonnát erdeigyümölcs lekvárba mártogatni és úgy megenni, és persze hajlandó vagy ezért sok pénzt fizetni

• 50 felett hófehér kell, hogy legyen a hajad. Az ősz haj már nem elfogadott.

• Ünnepkor a kertben levő 10 méteres zászlórúdra ünnepélyesen felvonod a nemzeti lobogót...

• Szégyenlős vagy.

• Annak ellenére, hogy szégyenlős vagy, nem teszel fel függönyt az ablakokra, hogy mindenki lássa az utcáról éppen mit csinálsz.

• Csak akkor társalogsz, ha sört iszol... és csak miután megittad a másodikat.

• Sör = Tuborg vagy Carlsberg.

• Minimálisan 4000 eurót (1 000 000 Ft) keresel havonta

• Azokkal az emberekkel, akikkel az este beszélgettél és megismerkedtél egy-egy sör mellett, másnap nem állsz szóba...mert ugyebár szégyenlős vagy.

• Az utcán nem köszönsz senkinek csak úgy illendőségből. Dánként az ilyenekben nem vagy jó.

Változékony. Annyira, hogy szerintem Dániában nincs is értelme az időjárásjelentésnek.
Egy átlagos nap a következőképpen alakul: reggel, amikor megyek az egyetemre, hideg van és enyhe szél fúj. A suli után megyek bevásárolni, ilyenkor hét ágra süt a nap annyira, hogy majd meghalok a hőségtől.

Bevásárlás után, míg ballagok haza, először egy jókora eső zúdul rám, majd egy hatalmas szélvihar kerekedik. Mire visszaérek a kollégiumhoz, újra elcsendesedik az idő.

Ez nap, mint nap megismétlődik különböző kombinációkban. Eső az mindennap van. Esernyőt viszont nem igazán lehet használni a nagy szél miatt.

Lassan kezdünk alkalmazkodni, kezdünk hozzászokni...mást nem nagyon tehetünk. :-)

Eljött az ideje, hogy szakszervezetileg kivonuljunk a központba és elmenjünk valami szórakozóhelyre bulizni.

A Crazy Daisy nevezetű helyre esett a választásunk, mivel ez az egyetlen hangos-zenés-táncolós-iszogatós hely a városban...legalábbis amiről mi tudtunk.

Kb. háromnegyed 11 körül kezdtünk el gyülekezni a K-Block bejáratánál, hogy közösen induljunk el.



Azért ilyen "korán" indultunk, mert éjfélig a belépés ingyenes, utána viszont 50 Koronát (kb. 1750 Ft) kell fizetni.

A bejáratnál (kép) öltönyös, fehéringes, biztonságiak fogadtak minket, és a túl gyerekes képüeket ellenőrizték, hogy elmúltak-e 18-ak. Persze sokaknak problémát okozott valamiféle irat bemutatása, mert nem vittek magukkal semmit. De végül is mindenki bejutott. A ruhatárra sajnáltuk a 15 koronát (kb. 525 Ft), ezért a cuccainkat beraktuk mögénk a padok tetejére.

Később erről meg is feledkeztünk miközben nagyban táncoltunk a parketten, így a biztonságiak szépen begyűjtötték és ledobták a földre őket a ruhatárban...amiért végül mégis ki kellett fizetnünk a 15 koronát :-\


A helyfoglalás és egy kis beszélgetés után eljött az ideje, hogy vegyünk valamit inni. Személy szerint ez eléggé nehezemre esett, mert az árakat nem a szegényes magyar pénztárcámhoz igazították.

Végülis rászántam magam és megvettem életem legdrágább sörét. 45 koronát (kb. 1500 ft) fizettem érte. Érdekessége, hogy csak 4 dl, és egy egyszerű csapolt Tuborg, amit Budapesten megkapok max. 300 Ft-ért.

Dehát legalább 4 órát voltunk bent, szórakozva, táncolva, inni kellett valamit.

A többi ital ára is kb. így mozgott. Egy tequilla 45 Kr.(kb. 1500 Ft), 2 dl sör 25 Kr.( Kb. 875 Ft).



Az alsó szinten levő bárpult látható a képen.

Amikor az olaszok felfedezték, hogy van csocsó asztal rögtön le is támadták, és kihívták az éppen játszó dán csapatot. Mivel nem volt jobb dolgunk, odagyűltünk és szurkoltunk az olaszoknak.

A dánok vikingeknek képzelték magukat és meglehetősen becsületbeli ügynek fogták fel az egész játékot.


Ez abban testesült meg, hogy üvöltöttek, mint az állatok, ha gólt lőttek, és a fejüket verték a csocsó üvegébe ha gólt kaptak. Kicsit túl komolyan vették a dolgot....

Valami érdekes oknál fogva az összes pincér és bárpultos fura skótszoknyát viselt. Biztos valami olcsó marketing fogás...

A dán fiatalság kb. hajnal kettő és fél három körül kezdett el szállingózni a helyre. Addig szinte csak mi, cserediákok voltunk bent.

Amikor már elegen vannak, akkor nyitják csak ki a szórakozóhely felső termét, ahol inkább aktuálisabb diszkó-techno-hip-hop-táncolós zenéket engednek.




Annak ellenére, hogy annyira nem volt kedvem, én is táncoltam a többiekkel...egy ideig. Aztán inkább levonultam az alsó szintre, hogy az ottlevőkkel beszélgessek. Kb. így is fejeződött be a buli a számunkra,  mert 4 körül elindultunk vissza a kollégiumba.


Fél óra séta vissza...majd bealvás.
 

Pénteken csak 45 perces dán órát tartottunk, mert a maradék időben egy tipikus dán filmet, a Blinkende lygter-t (talán Villódzó fényeknek lehetne fordítani) néztük meg dánul, angol felírattal.

A film nagyon érdekes volt. A port.hu akció-vígjátéknak mondja, de szerintem semmi köze a megszokott amerikai tipusú akció-vígjátékokhoz, mint például a Halálos fegyver vagy a Bad boys.

A film stílusa leginkább A Ravasz, az Agy és a két füstölgő puskacsőre hasonlít, de annál sokkal elvontabb...talán csak a poénok voltak hasonlóak.

A film érdekes keveréke az elvont, sokkoló drámának és az angol humornak. Az egyik pillanatban azt mutatják be drámaian, hogy az egyik kisgyerek egy vadászpuskával szétlövi a saját fejét, mert azt hiszi, hogy megölte az egyik barátját, a következő pillanatban meg beadnak valami vicces jelenetet.
De ezt úgy, hogy a film végéig nem tudtam eldönteni, hogy most ez vígjáték-e vagy elvont dráma, vagy mi is? Talán azért, mert túlságosan is hozzá vagyunk szokva az amerikai filmekhez, amik a lehető legtisztább stílusban, a legegyszerűbben, legemészthetőbben mutatnak be mindent, hogy minél több ember meg tudja nézni őket.

A történet röviden a következő: adott négy jó barát, akik mindenféle piszkos ügyletekkel foglalkoznak. Az egyik tartozik az egyik nagy maffiának sok pénzzel.
Hogy ledolgozza a tartozását el kell, hogy végezzen egy melót, el kell hozniuk egy táskát valamilyen házból. A főhősünk persze nem bírja ki és belenéz a táskába, ahol is 3 millió korona van. Ahelyett, hogy elvinné a főnöknek úgy dönt, hogy társaival lelép Barcelonába, hogy ott új életet kezdjenek. Miközben repesztenek az úton, meg kell, hogy álljanak egy elhagyatott erdei faháznál, mert az egyik társukat meglőtték.
Mivel időbe tellik míg társuk felgyógyul, alibiként elkezdenek egy éttermet kialakítani a faházból. Persze a gonosz maffia főnök folyamatosan a nyomukban van, hogy kinyírja őket.
A film nagy része az itt eltöltött időről, kalandokról szól.
 
Persze a film folyamán mind a négy főszereplő tragikus gyerekkorát is megismerjük. Az egyiknek az apja azért lett öngyilkos, mert a fia dacból megette mind a három almát a fájáról. A másikat hetekre bezárta az apja egy szekrénybe, mert dohányzáson kapta. A harmadiknak a haverja szétlőtte a saját fejét egy vadászpuskával, a negyediket folyamatosan terrorizálták a szülei.


Azoknak mindenféleképp ajánlanám, hogy nézzék meg a filmet, akik nem csak az egyszerű, hanem a komolyabb, nehezebben emészthető, talán elsőre annyira nem is érthető filmeket is szeretik.

Jó szórakozást hozzá! :-)

További információk a filmről:

Blinkende lygter - IMDb
http://us.imdb.com/title/tt0236027/

Arhus a maga 300.000 lakosával Dánia második legnagyobb városa. Ennek ellenére pár óra alatt meg lehet nézni az egész várost, az összes nevezetességével.

Mivel négyünket ott felejtettek a skanzenben, ezért nekünk gyalog kellett nekivágnunk az útnak a város központjába.

A képen egy nagyon érdekes utca látható, amely tele volt kis mézeskalácsszerű házzal. Az épületek előtt rengeteg virág volt, mely az egész utcát meseszerűvé tette.




A sétánk közben elhaladtunk a szépművészeti múzeum kocka épülete mellett. Ezt a múzeumot a művészet órán az előadó külön ki is emelte, mint a dán építészet egyik remekművét. A nagy rohanásban és a magas belőpő miatt nem mentünk be. A belépő ára egyébként 90 Kr (kb. 3100 Ft), diákkal 75 Kr. (kb. 2600 Ft)

További infók:
http://www.aros.dk/




Kb. egy órányi séta után a folyó egyik hídján megláttuk a többieket és csatlakoztunk hozzájuk, de csak rövid időre, mert egy kis séta után csoportokra oszlottunk, és mindenki elment felfedezni a várost.






Séta közben láttuk meg ezt a falra festett reklámot. Ez a dán módja az atom ellen való tiltakozásnak.

Felirat: Atomcsapás? Kösz, nem. :-)





A város egyik jellegzetes építménye az Aarhus katedrális, Dánia leghosszabb és legmagasabb ilyen jellegű épülete.

Jellegzetes dán piros téglából épült. Jelenlegi, végleges formáját az 1500-as években nyerte el.

A képen a városnéző csapatunk pózol. Balról jobbra: Én, Erika (Olaszország), Katalin(Magyarország), Daniel (Németország).





A katedrális kívülről és belülről.

További információk az épületről:
http://en.wikipedia.org/wiki/%C3%85rhus_Domkirke



Mivel kicsit későn ébredtem reggel, nem volt időm reggelizni, sőt még csomagolni sem tudtam semmit magamnak. Így üres gyomorral vágtam neki az egész napos túrának. Ennek az lett az eredménye, hogy egy idő után kezdtem már nagyon-nagyon éhes lenni.

Miután már bejártuk a fél várost, és az éhhalál szélén voltam, beültünk egy török gyros kajáldába. Rajtam kívül mindenki csirke gyrost kért, ugyanis én életemben először kipróbáltam a Falafel-t.


Érdekes volt, hogy ebben az étteremben helyben sütötték a pitát a gyroshoz.  A falafel viszont nem igazán ízlett. KB. oylan mint  a gyros, csak hús helyett valami érdekes olajban sütött pogácsát raktak bele...állaga alapján arra tippelnék, hogy kukoricából.

Sétánk során elhaladtunk, sőt még belülről is megnéztük a dán építészet másik kiemelkedő darabját, az aarhusi városházát.


Lehet, hogy mi nem vagyunk eléggé nyitottak az ilyen jellegű építészet iránt, de a szürke betonkockának tűnő épület belülről is elég sivár volt. Nem is igazán nyerte el a tetszésünket.

A városháza előtt, a művészet kicsúcsosodásaképpen  egy disznócsordát ábrázoló szoboregyüttes található. Köztük egy kis malaccal, aki épp a dolgát végzi.
Ez van...ez művészet....




Az aarhusi  bevásárló utca. Voltak akik megálltak és vettek fagyit. Itt olcsóbb volt, mint  Horsensben, de ugyanolyan finom és nagy volt.
Ezt kihagytam, mert bár a szemem nagyon kívánta, a falafel miatt még mindig tele voltam.





A busz 4-kor indult vissza Horsensbe a buszállomásról.


Összefoglalva egy kicsit csalódottak voltunk, mert nem volt olyan sok látnivaló. Tipikus dán városnak mondható sok-sok étteremmel és bevásárlóhellyel a központban. Sajnos ezeket diákként, pénz hiányában kevésbe tudtuk élvezni.


Akik többet szeretnének olvasni Aarhusról a következő címen megtehetik:
http://en.wikipedia.org/wiki/Aarhus

Reggel 9-kor találkoztunk az egyetem bejáratánál. Kb. fél órát kellett még várni mire megérkezett a busz, hogy beszállhassunk. Az időt beszélgetéssel, poénkodással töltöttük, mint mindig.
Volt egy srác- gondolom a suliújságtól- aki interjút készített pár külföldivel: Hol fognak tanulni? Hogy tetszik nekik a kurzus? Hogy tetszik nekik Dánia? stb.




Idővel meg is érkezett a sárga emeletes busz.  Az ülések olyanok voltak benne,mint a fogorvosnál. Az, hogy a támláját lehet állítani az egy dolog (szinte minden buszban lehet), de volt külön lábtartó is, amit fel lehetett emelni, így extra kényelmesen lehetett utazni.






Az út kb. háromnegyed óra volt Horsensből Aarhusba (egyébként az Aarhust Arhusnak kell írni egy körrel az A tetején, de így is megengedett :-) .

A busz egyenesen a skanzenhez vitt minket. A skanzen a kurzus résztvevőinek ingyenes volt, egyébként felnőtteknek 90 Kr (kb. 3100 Ft), tanulóknak 45 Kr. (kb. 1500 Ft), gyerekeknek (0-17 évig) ingyenes.


A skanzen,aminek a neve Den Gamle By, amit Óvárosnak vagy öreg városnak lehet fordítani, Dánia egyetlen ilyen jellegű nyitott múzeuma. Hasonló a szentendrei skanzenhez, de míg annak inkább falusi, ennek inkább városi jellege van.
A múzemban 75 régi épület található Dánia minden területéről, különböző korokból.




A bejáratnál meglehetősen nagy sorral találkoztunk, annak ellenére, hogy hétfő volt, de szerencsére mi soronkívül bemehettünk. Bent három, 10-15 fős csoportra oszlottunk és mindegyik csoport kapott egy idegenvezetőt, aki körbevezetett minket és sokat mesélt a városról.




Kb. így néztek ki hajdanán is az utcák, csak sokkal mocskosabbak és büdösebbek voltak a mindenféle ürülék és szemét miatt, amit az ablakon át egyszerűen kiöntöttek az  utcára.
A víz nem igazán volt iható, ezért inkább sört ittak. Sokat, kb. 5 litert naponta, és ezt is, wc-k hiányában az utcára ürítették.
Ennek megfelelően, nem volt valami egészséges dolog  városban élni akkortájt.


Sok fertőzés, betegség terjedt akkoriban, elsősorban a rossz higiénia miatt.

Az első épület,amit meglátogattunk egy gyógyszertár volt, melyet 1571-ben építettek. Az épület, mint szinte mindegyik, fa gerendákból épült, és csak díszítésnek használtak téglát a burkolásnál.
Nem csak gyógyszertárként, hanem kémiai laborként is funkcionált.


Meglátogattunk egy dohánygyárat 1800/1850-ből. A dohánygyártás az 1800-as évek elején kezdődött meg Dániában.
Nem kilóra, hanem méterre árulták. A képen lehet látni, hogy kötélszerűre tekerték/fonták a dohányt, majd ezt árulták.
Persze a dohányzás akkoriban nagy luxusnak számított és az emberek azt hitték, hogy valamiféle gyógyszer, mert aki dohányzot az nem érezte az éhséget annyira,
amiből viszont volt bőven abban a korban.



A képen egy alkohol lepárló üzem látható a 19. századból. A brandy és társai olcsó és elterjedt mulatságnak számítottak, a kereskedőknek meg extra bevételt jelentettek, egészen 1917-ig amikor is elkezdték megadóztatni az alkoholt.







Nagyon sok épületet néztünk meg, és mindegyik érdekes volt. Pl. a képen egy korabeli vízimalom látható. Szembe vele volt egy tó, amelyen csónakázni lehetett, valamint kacsák úszkáltak rajta.





Az egyik kis utcában álldogálok, azaz nem mondhatni kis utcának, mert kb. ez volt a megszokott méret pár száz évvel ezelőtt.









Elég sok kiállítást is meglehett nézni. Pl. korabeli baba- és gyerekruhákat. Mondjuk így kiállítva úgy néztek ki, mint lefejezett lebegő szellemek, de érdekes volt.

Volt még plakát kiállítás is. Érdekes volt plakátokat látni a marketing kezdeti időszakából.





Persze nincs Dánia kerékpár kiállítás nélkül. A nagyon korai bringáktól kezdve egészen a legmodernebb bicikliig elég sokminden ki volt állítva.

A kerékpár kiállítás mellett volt még motor kiállítás is. Az is kellőképp színvonalas volt.




A múzemot élő városnak is tekinthetjük. Rengeteg statiszta játszik benne. Pl. a képen látható emberkét a főutcán sétálva szólította le az idegenvezető és 5-10 percig beszélgetett vele, mintha egy pillanatképet ragadott volna ki  a múltból.
Kiderült, hogy a kikötőbe megy, mert új árú érkezett. Azt is elmondta, hogy volt a háborúban, mert nem volt pénze, hogy kiváltsa magát, és egyébként is becsületbeli ügy. Jelenleg egy kereskedőnél dolgozik. Továbbá mesélt a ruházatáról is.


Az élő városhoz tartozik, hogy az utcákat lovaskocsik járták, amire fel lehetett ülni (persze pénzért cserébe).Az udvarokban csirkék, kacsák szaladgáltak.
A ló az utcára ürített, ha éppen kedve volt, így vigyázni kellett, hogy nehogy belelépjünk. Persze ez korabeli szagot adott az utcáknak.




Azért, hogy el lehesen jobban képzelni, hogy milyen is volt ez az élő város, és mennyire részletesen probálják meg életre kelteni az adott kort, leírom a következő kis esetet.

Már épp kifelé tartottunk a múzeumból, amikor az egyik utca végén megláttunk egy csapat gyereket, korabeli öltözékben, ahogyan épp bemennek az egyik épületbe. Kis idő múlva mi is utánuk mentünk. Amikor beléptünk az épületbe, érezni lehetett a füstös levegőt, hisz fával tüzeltek. Az első szobában volt egy madárkalitka, és benne kis madár ugrált és énekelt.

Majd megláttunk egy házaspárt(korabeli öltözékben) a másik szobában, amint éppen beszélgetnek. Amikor észrevettek minket, üdvözöltek, majd hátraszóltak a gyerekeknek, hogy ideje indulni. És egyszer csak a belső szobából elkezdtek özönleni a gyerekek, rötyörögve, amikor megláttak minket. Volt amelyik meghajolt nekünk, volt aki csak továbbment. Teljesen olyan volt, mintha visszamentem volt 150-200 évet az időben és belecsöppentem volna egy akkori család életébe. Nagyon érdekes volt.
A képen éppen a feleséggel fotózkodom.




Ehhez hasonló volt, amikor meglátogattuk a kereskedő házát. Bementünk a belső udvarba, és azt vettem észre, hogy az egyik ajtó kinyílik, majd egy vödörnyi koszos, répás vizet önt ki az udvarra az egyik szolga. Bementünk ezen az ajtón és egy konyhában találtuk magunkat, ahol két nő éppen főzött. A tűzhelyen lobogott a tűz, az asztalon éppen vágták a sárgarépát és a szalonnát.
Majd átmentünk a kereskedő boltjába, ahol mindenféle korabeli árut lehetett vásárolni. Folyamtos volt a kiszolgálás.  A kereskedő amikor meglátott minket, rögtön elkezdte kínálni az áruját, kérte, hogy kóstoljuk meg a kolbászt ami nemrég érkezett. És a kolbászt tényleg meg lehetett kóstolni.

Ugyanilyen jól volt megcsinálva a pékség is. Korabeli öltözet, korabeli bútorokkal és korabeli péksüteményekkel, amelyeket mind meglehetett venni és ki lehetett próbálni. Én egy 3 koronás (kb. 100 Ft) vaníliás-mogyorós karikát vásároltam, ami nagyon finom volt.



A videón a város főtere látszik, ahogy a korábban már megismert emberke likase nevezetű hangszeren játszik.

Ilyen körülmények között lényegesen könyebb történelmet tanulni. Amikor az ember nem csak megtanulja a dolgokat könyvből, hanem érzi is azokat: a szagokat, az anyagokat amit akkoriban használtak, hallja a korabeli hangokat, zenéket.
Sokkal jobban el lehet képzelni, milyen is lehetett abban a korban élni, és így hogy megtapasztaltam elmondhatom, hogy örülök, hogy én a 21. században élek. Még 100-150 évvel ezelőtt sem volt valami szép az élet a városokban. A koszos utcák, a rengeteg betegség.



Bár a fotó annyira nem jó, de lehet látni rajta a négy emberkét (velem együtt) akik belefeledkeztek a nagy városnézésben és végül lekésték a buszt, ami viszont nem várt rájuk.

Így négyen kénytelenek voltuk begyalogolni a városközpontba.



További információk:

HIvatalos oldal:
http://www.dengamleby.dk/

Az Óváros a Wikipedián:
http://en.wikipedia.org/wiki/The_Old_Town%2C_Aarhus

Az egész nap szabadok voltunk, így sokáig tudtam aludni. Valójában egész nap háztartási munkákat végeztem.
Nagy rendet raktam a szobámban, szekrényemben. Találtam egy porszívót a raktárban, így végre ki tudtam porszívózni a szobámat, mert eddig rétegekben állt a kosz még az előző félévből és csak papucsban lehetett bent járni, mert annyira poros és koszos volt minden.

Mivel nem töltöttem fel a kártyámat amivel a mosógépeket lehet használni kénytelen voltam nekiállni és a zöldalma illatú oriflame szappannal kézzel kimosni a ruháimat. Azaz csak pár pólót és a zoknikat kellett kimosni, mert azokból kezdtem kifogyni. Valójában pólókból nagyon keveset hoztam, így kénytelen leszek venni még néhány darabot. :-\
Azért örülök, hogy olyan korban élünk amikor van mosógép, mert ez a kézimosás alaposan megizzasztott, és rengeteg időbe telt mire végeztem vele.

A zoknikat sikerült szépen kimosnom, de mintha az egyik fehér pólóm nagyon kinyúlt volna, szóval nyilvánosan már nem nagyon fogom használni.

A raktárban találtam szárító kötelet is, így volt mit kifeszítenem a szobámban és arra akasztgattam fel a kimosott ruháimat.

Ma reggel egy kicsit nehezen indult a napom, a tegnapi buli miatt. Mindenesetre 11 órára sikerült kimásznom az ágyból, és 12-re meg is érkeztem a kollégium elé, ahonnét indultunk az uszodába.
Mivel nem használunk buszokat, mert iszonyatosan drágák, mindehova gyalog járunk. Ez most sem volt másképp, kb. 30-40 perces séta után megérkeztünk az uszodához, ami egyben egy hatalmsa sportkomplexum is.

A képen az uszodát lehet látni kivülről. A belépő 38 korona volt (kb.1300 Ft).
A jegyvásárlásnál kaptunk egy csuklóra erősíthető mikrochipet. Ezt a chipet kellett a belépésnél és kilépésnél használnunk.De ezzel volt nyitható az öltözőszekrényünk, sőt még a zuhanyzót is ezzel lehetett működtetni.

Az uszoda egyetlen nagy fedett teremben van. Három részre van felosztva. Az elsőben egy kb. 1,5 méter mély medence, egy gyerekmedence és egy 10-15 fős jakuzzi van. Itt van a csúszda is.
A medence tele volt mindenféle vízen lebegő szivacs játékokkal, amiket midnenki használhatott. Éltünk is a lehetőséggel, és jókat szórakoztunk miközben megpróbáltuk a szivacs kigyót vagy krokodilt meglovagolni. :-)
Az egyik kedvencem az a három fém cső a csúzda mellett. Hasonló egy masszázs-zuhanyhoz, csak jóval nagyobb nyomással fröcsköli ki magából a vizet. Először, amikor alá álltam alig tudtam ott maradni, mert majd leszakította a hátam, de idővel hozzászokik az ember és élvezi is a kellemes masszázst.



A második rész volt az ugráló medence. 1 méterről, 3 méterről és 5 méterről lehetett ugarálni szabadon. Az 1-3 méteres ugródeszkák nagyon profik voltak. Még a rugalmasságukat is be lehetett állítani, mielőtt ugrott az ember róla egy szép kis fejest.
Fejest csak 1 méterről és 3 méterről próbáltam ugrani, 5 méterről az is siker volt ha csak belevetettük magunkat a mélybe.
Az ugrótoronnyal szemben (ami sajnos nem látszik a képen) volt egy mászófal. A medencéből fel lehetett rá mászni, mint egy sziklára, majd onnét is lehetett ugrani. Fárszató mulatság volt.






A harmadik rész két további részre volt felosztva. Az egyik rész sávos volt, ahol nyugodtan lehetett úszkálni. A másik egy újabb játékrész volt. Itt röplabdáztunk, vagy épp lelökdöstük a  dán gyerekeket a nagy felfújható piros valamiről. Mielőtt gonosz gyerekütlegelőnek képzelnétek, hozzá tenném, hogy ők kezdék. Ez jellemző volt a dán gyerekekre, hogy elkezdtünk valamit játszani akkor jöttek és beálltak és velünk együtt játszottak.

Az uszodához tartozik még egy kinti medence is, kb. 5 percre ki is próbáltuk. A viz még türhető is lett volna, viszont eléggé hideg szél fújt ahhoz, hogy fázzunk, így inkább bementünk és élveztük a jakuzzi forró vizét.

Az uszodában volt még szolárium és szauna is. Érdekes volt, hogy külön volt  szauna a férfiaknak és a nőknek.





A nagy felfújható piros izé, ami a vízen lebegett és le lehetett a gyerekeket lökni róla. :-))





Délután egytől kb. négyig voltunk bent. Ennyi elég is volt, mert ennyi idő alatt kellemesen el is fáradtam.

Az uszoda kávézójában üldögéltünk, vártuk, hogy mindenki indulásra kész legyen, amikor is megjelenik az egyik pultos lány egy tálca szenvicssel, hogy nem akarják, hogy megmaradjon zárás után, így nekünk adják. Persze azonnal rá is vettettük magunkat a finom kajára. A képen épp egy csirkehúsos megaszendvicset tömök magamba.


Ez a szobor az uszoda előtt látható, és épp Liz (Németország) molesztálja.
Azért kifejező, mert az uszoda öltözőjében a 2 éves gyerektől a 60 éves nagypapáig mindenki meztelenül járt-kelt, és csak akkor vett fel valamit, amikor  bement az uszoda részbe. Érdekesség még, hogy a  férfi öltözőben is volt  baba pelenkázó asztal.

Egyébként az uszoda fotókon azért nem látható ember, mert bent nem lehetett fotózni. A képeket zárás után készítettem az üvegen túlról. A képen amin lehet fürdőző embereket látni egy prospektusból szedtem.

További infók az uszodáról, a hivatalos honlapon: http://www.forumhorsens.dk

Az uszoda után lassan hazaballagtunk. Este 6 körül még kimentünk focizni egy kicsit. Foci után zuhany, majd bealvás.

A party még jóval a helyszínre való megérkezés előtt elkezdődött. Germano(Olaszország) a szobájában gitáros-énekes estet tartott. Nem kell megijedni, én inkább csak hallgattam a többieket, mint énekeltem.



















A party reklámanyaga. A kollégiumba lettek kitéve az ajtókra.

Majd lassan elindultunk, de közben megálltunk a konyhában, hogy bevárjunk még pár embert. Milan és Silvia (Csehország) elővettek egy kis műanyag üveget, teles-tele sjivovicával. Ez valójában házi szilvapálinka Csehországból. Mivel szívesen belekóstolok máshonnan jöttek kultúrájába, le is hörpintettünk belőle háram rövidet. Olyan ital ami a szádtól kezdve a torkodon át egészen a gyomrodik mindent feléget. Élmény volt, az biztos.
Ezután már kicsit emelkedettebb hangulatban megkerestük a helyszínt, ahol a partit tartották. Egy kis dobozszerű épület volt ez, a focipálya mellett és az egyetem bejáratától kb. 200 méterre. Sötét, koszos kis kocsámára hasonlított, viszont volt egy nagyon nagy előnye: 5 Kr-ért (Kb. 175 Ft) lehetett sört és egyéb italt is kapni. Egyébként a sör 10-15-20 korona körül van Dániában.




















DANSK Pilsner, az 5 koronás sör.

 Számomra inkább olyan ismerkedős, beszélgetős party volt, mint őrülten az asztalon táncolós, tombolós. Ennek ellenére jó el telt az éjszaka.















Silvia(Csehország) és én a partiban




















Roberto(Olaszország) az egyik nagy partiarc itt a kollégiumban. Ő keverte a zenét és adott nekem ingyen sört. Jó fej. :-)



















Petr(csíkos pulcsi) az olaszokkal beszélget.

A harmadik nap a megszokott módon zajlott. Délelőtt dán nyelvóra, délután tanulás, alvás, pihenés.

Este viszont az olaszok szervezésében megrendezésre került az első folyosó party. Késő este kezdődött és hajnalig tartott. 50 Kr.-t (kb. 1750 Ft) dobtunk össze, majd abból vásároltak meg mindent.





















A dobozos bor.





















Megy a party 1000-rel
















Party az erkélyen.





















Az asztal terítve sok-sok vörös-boros kólával.  A másik asztalon (ami a képen nem látszik :-)) a kaja volt, chips, tortilla, nutellás kenyér.

A hangulat jó volt, de sajnos egy kis számítógépes speakerről ment a zene, ami finoman foglamazva sem volt valami jó minőségű, így nehezen lehetett élvezni. Sok-sok új embert ismertem meg, többek között Görögországból, Lengyelországból, Portugáliából, Olaszországból, Izlandról, Észtországból, Litvániából.
Aki már tapasztalta, hogy az ilyen nemzetközi partiknak milyen jó szokott lenni  a hangulata, akkor ő érti miért imádom ezeket annyira. Az, ahogyan ennyi különféle ember, ennyi különféle országból, ennyi különféle kultúrából képes együtt jókat partizni, beszélgetni, az valami fantasztikus.
Ajánlom mindenkinek!

Első nap, amikor elmentem a közeli szupermarketbe, rögtön észrevettem, hogy a dánok bizony magyar görögdinnyét esznek. :-)

















A másik kedvencem a Trianon toast kenyér. Állandóan ezt esszük, mert ez a legolcsóbb :-))

9-kor kezdtük a nyelvórát. 10-ig való számolást meg még csomó mindent tanultunk. Alapokat, ahogyan az egy teljesen új nyelv esetében történni szokott.

Nyelvóra után volt a Tutor-nak nevezett másfél óra, amikor is mindenféle gyakorlati dolgot vettünk át. Például melyik kajának mi a neve, hogyan kell kiejteni ezeket a szavakat meg ilyesmik.

Délután egy jókora városi séta várt ránk. A Tutorok körbe vezettek minket, és mivel annyira sok látnivaló nincs Horsensben, így megmutatták az összes kocsmát és szupermarketet.















Sétálunk...sétálunk....
















A két Tutor mondja az okosságokat

A túrát a város legjobb fagyizójában fejeztük be, ahol egy Amerikaner fagyit ettem. Ez egy hatalmas édes tölcsért, három gombóc fagyit(persze itt ne a magyarországi lehúzott mini gombócokra gondoljunk), vanília habot, valamint kis csokival bevont habcsókszerű sütit foglalt magában egyetlen egy kompozícióba szerkesztve. Persze ennek a remekműnek is megvan az ára: 29 Kr. (kb. 1000 Ft)..de megéri :-)
















Ott vigyorgok középen a hatalmas fagyival a kezemben.

Este 7 órától lementünk a focipályára focizni. Olszország játszott Európa többi része ellen. A pályán majd meghaltam a sok futástól...igaz, ami igaz, nem vagyok már fiatal :-). De megérte a kemény küzdelem, mert végül mi nyertünk 7:7-re. :-)

Foci után zuhany, majd pihenés. Fél 11 körül még kisétáltunk a horsensi öbölbe. Érdekesség, hogy itt Dániában éjjel fél 11 után megy le csak a nap, addig világos van.
















Éjjel 11 körül a horsensi fjord
















A tengerparton levő padon üldögélve és a lemenő nap által megvilágított fjord képében gyönyörködve. Balról jobbra: Petr (Csehország), Dan (Németország), Erika (Olaszország), Katalin(Magyarország) és persze hátul én.

Még előző nap csoportokba lettünk beosztva. Én a B-be kerültem, ami azt jelentette, hogy az első dán óránk kedden 10:50-kor kezdődött Jette Petersen-nel. Jette egy nagyon kedves idősebb nő, aki türelmes és jól tanít. Az a tanár akin lehet látni, hogy szereti a hivatását.

Már az első dán nyelvórán kiderült, hogy nem lesz egyszerű megtanulni a nyelvet. A nyelvtani rész annyira nem is nehéz, de a kiejtést nagyon sokat kell majd gyakorolni. Az írott és a beszélt dán nyelv között elég nagy a különbség, azaz nagyon nem azt mondják ami le van írva. Így kénytelenek vagyunk egyszer megtanulni, hogy hogyan írnak egy szót és utána, hogy hogyan ejtik azt. Pl. Hvad med dig?, ami azt jelenti, hogy hogy vagy? Vo me dáj-nak kell ejteni...persze azzal a kimondhatatlan dán akcentussal. :-)

Sajnos a menza nem működik, így teljesen magunk kell gondoskodnunk  a kajáról. A kollégiumban elég jól felszerelt konyha van, így aki csak akar főzhet magának.

Délután Dan-nel (Németország), Petr-el (Csehország) és Katalinnal(Magyarország) együtt besétáltunk a városközpontba, ami legalább félórányi túrát jelentett. El kellett mennünk, hogy vegyünk hálózati kábelt az internethez, mivel nagy okosan egy fél méteres kábelt hoztam magammal otthonról, ami nem igazán felelt meg a célnak. Thomas (ő a mi tutor-unk, az az ember, aki a dániai élet gyakorlati részét tanítja nekünk) ajánlására a BWS Computers-ben vettem egy 5 méteres kábelt, ami 29 Kr-be ( kb 1000 ft) került.

A nap hátralevő részét a szobámban töltöttem. Dragonball-t néztem és a rendezgettem a szobát. :-)

A szoba első ránézésre nem túl barátságos, és nem igazán tiszta. Teljesen új ágyneműt kaptam. Sajnos ez nem segített a poros matracon, ami miatt majd megfulladok esténként. Persze a helyzet azért nem ennyire szörnyű, mert idővel szépen be lehet rendezni a szobát.
















Az ablak, az oldalsó polc és a nagy íróasztal
















A bejárati ajtó és a mosdó tükörrel
















Az ágy az új ágyneművel és a mellette levő éjjeli szekrénnyel

Miután sikeresen megkaptam a tartózkodási engedélyemet Dániába (amit hónapokkal korábban kérvényeztem), el is kezdtem bepakolni mindent amire csak szükségem lehet az 5 hónapos idegenlégióskodás ideje alatt.

A repülőjegyet még  a tartózkodási engedély megkapása előtt megvettem az interneten keresztül. Nem nagy a választék légitársaságokból, amik Koppenhágába repülnek Budapestről. Kettőt találtam: a Skyeurope-t (www.skyeurope.hu) és a Sterling-t (www.sterling.dk),de végülis az elsőnél döntöttem, mivel az olcsóbb volt. Érdemes tudni, hogy a fapados árak nem fixek, hanem változnak aszerint, hogy mennyi idővel korábban foglalod le a jegyedet, és hány szabad hely van még. Az én jegyem 36 194 Ft-ba került adókkal, illetékekkel együtt. Erre jött rá a 675 Ft-os átutalási díj, amit csak akkor kell fizetni, ha kártyával fizetsz. Meg lehet úszni, ha utalással egyenlíted ki a számlát, de nálam kifagyott a Skyeurope rendszere amikor így próbáltam kiegyenlíteni a számlámat. (Egyébként a helyfoglalás sem működött, ott is kifagyott.Skyeurope...dolgozni kellene egy kicsit a rendszeren!)

2007. július 30-án reggel indultam el otthonról a barátnőmmel, Alexával a reptérre. A legegyszerűbb vonattal(300 Ft teljes árú, 150 Ft diák) kimenni a reptérre. Nyugatiban felszállsz, az egyes terminálnál leszálsz, és már ott is vagy.

A check in  két órával az indulás előtt kezdődik. Érdemes időben ott lenni, mert érkezési sorrendben osztják ki a helyeket, és  ott kell lenni az elején, ha  ablak mellé szeretnél ülni.
Szerencsére kaptam helyet az  ablak mellé, de sajnos a szárnynál.  Érdemes  hátrébb vagy előrébb kérni...úgy jobb a kilátás :-).

Valamilyen ismeretlen oknál fogva (annak ellenére, hogy skyeurope-os jegyem volt) a Sterlingre kaptam beszállókártyát, így azzal utaztam Koppenhágába.  A gépről annyit elárulhatok, hogy nem egy Malév. Nem túl bizalomkeltő látvány volt a rozsdás csavarokat látni, meg a hibás újrafestéseket. Kicsit úgy éreztem magam, mint egy balkáni buszon. De végül is felszállt, és Koppenhágában leszállt...és ez a lényeg. Szerencsém volt, mert egész Európa felett felhős volt az idő, és nagy élmény volt ártrepülni rajtuk. Valamint látni azokat a felhőképződményeket felülről. Pár kép a repülő ablakából:


16:20-kor értem földet Koppenhágában. Alapos ellenőrzés a kijáratnál, és már ott is találtam magam a kettes terminál kellős közepén. 30-40 kg-mal magamon elindultam, hogy megkeressem a vonatállomást, ahol jegyet tudok venni Horsensbe. Nem volt nehéz, jókora DSB feliratok jelezték a helyet. Közvetlen járat van a kettes terminál és Horsens között. A jegy 300 korona (kb. 10 500 ft) volt, plusz a helyfoglalás 20 Kr (700 ft).














Volt még kb. fél órám az indulásig, így elindultam, hogy keressek valami kaját. A reptéren elég sok étterem és kajálda volt, de én végül egy Burger King mellett döntöttem. Egy hamburger menüt ettem, 0,4 l-es kólával, ez került 24 Kr.-ba(840 ft).

A reptértől kb. 100 méterre van a vonatmegálló. Oda le is sétáltam, hogy nehogy lekéssem a vonatot. Kicsit trükkös volt a dolog, mert egy vonat ment két helyre, azaz a vonat eleje ment az egyik irányba a hátsó része meg ment Horsensbe. Szerencsére erre még időben rájöttem, annak ellenére, hogy ez nem igazán volt kiírva sehova.

A vonat annyira nem különös, talán valamennyivel kényelmesebb, mint az otthoni IC, csendesebb és szerintem gyorsabb is. Érdekesség, hogy kis kijelző jelzi minden ülésnél, hogy foglalt-e vagy nem. Pár kép amit a vonatból készítettem:



20:45-kor annak rendje és módja szerint megérkeztem Horsensbe. Besétáltam a váróterembe, de sajnos nem várt senki, pedig meg volt beszélve, hogy kijönnek értem. Szerencsére pár perccel később megérkezett egy nő, aki a 20 éves Toyota corollájával elvitt a kollégiumhoz. Erről a 10-15 perces útról csak annyit, hogy még annyit sem kérdezett meg tőlem, hogy mi a nevem, vagy honnan jöttem,vagy akármi. Az út néma csendben telt el, miközben a rádióból dübörgött a Radio Horsens Classic. :-)

A K épületbe belépve valami hihetetlen bűz csapta meg az orromat, de szerencsére a folyosókon már nem volt érezhető. Valószínűleg az előző szemeszterben itt tanuló diákok kajájának a szaga a hűtőből.

A nő semmit sem mondott el, csak kinyitotta a szobámat és amint beléptem, szinte el is tünt. Nem tudom, hogy ezt a viselkedést a skandináv, észak-európai hideg viselkedésnek tudjam be, vagy annak hogy este 9 óra volt és már minél előbb le akart lépni, hogy nézhesse az esti sorozatát.

A lényeg, hogy szerencsésen megérkeztem Horsensbe, a Vitus Bering Egyetem Kollégiumának K épületébe.